Az állcsontok csontállományában bizonyos esetekben nagy változások mennek végbe. A csont mennyiségének csökkenéséhez több minden vezethet.
• Csonthiányt okozhatnak gyulladásos folyamatok is, melyekben a gyulladt szövetek lebontják a körülöttük lévő területeket.
• Traumás törések, balesetek esetén, illetve tumorok következményeként nagyfokú csonthiányok keletkezhetnek.
• Leggyakoribb a fogak elvesztése után bekövetkező állcsontgerinc sorvadás.
Egészséges állapotban a fogak állandó nyomást gyakorolnak a csontra a rágóerővel, ami megőrzi a körülöttük lévő kemény szövetet. Foghiány esetén ez az erő megszűnik, majd az állcsontgerinc magassága és szélessége elkezd csökkenni.
A csonthiányos állapotok nagy szakmai kihívást jelentenek a fogorvosnak.
Az esetleges implantációs fogpótlások kivitelezéséhez elengedhetetlen a megfelelő pozícióban lévő elegendő mennyiségű és minőségű csont.
A helyzetet sokszor súlyosbítják a környező anatómiai képletek.
Ilyenek az alsó állcsontban az azt ellátó két ideg, melyek a csontlebontódás következtében közel kerülhetnek a felszínhez, megnehezítve az implantátum behelyezést.
A felső állcsontban az arcüreg jelent gyakran hasonló kihívást.
Az előbb elmondottak után nem meglepő, hogy klinikák, kutatóközpontok és cégek százai foglalkoznak a „tökéletes” csontpótló anyagok és technikák kidolgozásán.